Fehér rózsa

Fehér rózsa tövet ültettem kertembe.
Betakartam földdel, ápoltam, becéztem.
Szép tavasz érkezett, ágakat növesztett,
Hófehér kis bimbót, az ágak tetejére.
Így tudatták: Munkám megköszönik szépen.
Ültettem én mellé sárgát és pirosat.
Abban a nagy kertben mégse legyen árva.
Végére a nyárnak, ők is virágoztak.
Én szép fehér rózsám -szomorúan láttam –
Átvette a színét, pirosnak, sárgának.
A hófehér szirom három színben játszott.

Arra vigyázz ember, hogy ki mellé ülsz le,
De még jobban arra: kit fogadsz szívedbe.
Te is, mint a rózsa, könnyen megfertőzhetsz.
Lábat adott Isten, könnyen tovább léphetsz,
Onnan, ahol néked csak a bánat termett.
Ne térj oda vissza, messzire kerüld el
Embert és a helyet, de azt el ne felejtsd:
Ne hagyd ott a szíved, mert megfizetsz érte.