Monológ
Kinyílt két szem a világra.
Kinyílt két szem, nem hiába…?
Látott sokat, Tavaszt, Nyarat,
Telet, mikor Ősz-be harap.
Kapott szülőt, kik nem várták.
Később, mégis elfogadták…?
Kapott testvért, rokonokat.
Az élettől pofonokat.
Látott bimbót, rózsa ágon,
Látta, mikor elhervadott.
Néha szemeit becsukta.
Mi történik, ne is lássa.
Kedves Rita! Bizony várt gyermeknek lenni, szeretetet kapni a legjobb. Sokaknak nem jut ebből/sem/, Van, kit nem vártak, de becsületesen fölnevelik, szeretik. Ez olyan kis elmélkedős versem. Ölellek. További szép napod legyen. Anci/Mari
Szeretettel olvastam az oldaladon is a verset. Engem vártak a szüleim és ez nekem nagyon jó érzés, szinte kapaszkodom bele, különösen, ha nehézségeim vannak, hogy várt gyermek voltam.
Szeretettel: Rita