EMLÉKEIM

Ezt a versikét is megadott témára, képre írtam. Be nem küldöm feladványként, csak megírtam.

Emlékek közt kutatok.
Merre laktam és mikor?
Bárhol laktam egykoron
Ültettem fát, virágot.

Fák közül a kedvencem
A szomorú fűzfa lett.
Tudom, e fa nem kecses,
Ízes gyümölcs sem terem
Ágain,
De én mégis szerettem.

Gyorsan megnőtt, hálás volt.
Ága földig lehajolt.
Korán adott árnyékot.
Szomorú volt…? Nem tudom.

Idős vagyok, nincs fűzfám,
Pedig kiülnék alá.
Átgondolnám életem:
Sors mit adott, mit vett el?

Nem vágyom már árnyékát.
Ritkán süt a Nap énrám.
Mint a fűz, úgy meghajlok.
Karosszékem nyikorog,
Míg e sorokat írom.

Arra int: Ne panaszkodjak!
Öntözzem meg a fűzfámat
Gondolatban.
Ne sós könnyel, mert kiszárad.