Elsiratom álmaimat

Kellemes, békés hétvégét kívánok Mindenkinek.

Tegnap Bokor Jánostól hallgattam a: Minden évben újra nyílnak az akácvirágok kezdetű dalt. Pár gondolat erejéig versre ihletett.” Mindenevő” vagyok a szép zenében. Lehet népdal, magyar nóta, operett, táncdalok, de néha még a mulatós zenére is vevő vagyok. Ha kis csend van körülöttem, szívesen hallgatok komolyzenét, Verdit, Beethovent, Mozartot, Vivaldit a sokuk közül. Azért őket említem, megverseltem életüket.

Következzék versikém:

Elsiratom álmaimat,
Valósággá sosem váltak.
Olyan volt mind, mint a rózsa
Mi elhervad bimbó korban.

Ne hazudozz öreg szívem,
Hiszen sírni sosem mertem.
Könnyeim falad mosdatták.
Nem mondtam el sosem, mi fáj.

Nincsen rózsa kiskertemben,
Elsiratnám mindegyiket,
Hogyha korán hervadnának,
S emlékeznék álmaimra,
Mik
Valósággá sosem váltak.