Mai mesém

Mivel 20 percnyi távolságra lakunk London belvárosától, többször bemerészkedtem nézelődni. Persze, nem egyedül. Ha annál a bevásárló központnál, ahova sűrűn jártunk bevásárolni, kitettek volna, sosem találtam volna haza.Nagyon szeretem a festményeket, többször jártam a Nemzeti Galériában. Előtte áll Nelson admirális gigantikus méretű szobra. 51 méter magas oszlopon áll, az 5.5 m. magas, Őt ábrázoló szobor.
Nagyon sok festményt megcsodáltam itt. Szeretem Raffello, Tiziano, Van Gogh és sok más híres alkotók munkáit. Itt állapítottam meg, nagyon sok kevésbé ismertek alkotásai legalább annyira lenyűgözőek. Egy kicsi Tiziano festménynek annyira a hatása alá kerültem, mondtam fiamnak: Odamegyek, leemelem és mondom ez olyan kicsi, hogy szuvenírként nekem adhatnák.Jaj, mondta fiam, ne viccelj, talán hallgatják is a beszélgetéseket. Eszembe jutott a Hyppolit a lakáj egyik jelenete, mikor a sznob Úrihölgyet alakító Pogány Judit Művésznőt elvitte a lakáj festményt vásárolni. Az asszonyság egy hatalmasat szeretett volna, ami a nappali falát betakarja és egy tenyérnyit vásárolt neki a lakáj méregdrágán. Ő mondogatta: Szép, szép,de olyan picurka. Ez a kép is picurka volt, de szívesen, minden fanyalgás nélkül elfogadtam volna. És hogy mindenkor lehet, bárhol magyarral találkozni, épp egy Mária Magdolnát ábrázoló festményről beszélgettem fiammal, ami a szürke minden árnyalatában ragyogó, vállamra tette egy fiatalember a kezét, üdvözölt Bennünket. Majd egy csatát ábrázoló Van Gogh festménynél időztem el sokáig. Később verset is írtam róla. A harcban álló felek között fekete a vászon, annyira kifejezi a gyűlöletet, érezni. Itt, amiről addig nem tudtam, fiam megjegyezte: Mire ennyi katonát lefestett a Mester, nem csoda, hogy levágta egyik fülét. Persze, nem ezért, mert utána olvastam, de akkor viccesnek találtam. És, hogy hallgathatják a beszélgetéseket, valahogy még el is hittem. Mikor kiléptünk volna, hozzánk lépett egy ott dolgozó fiatal hölgy, és kedvesen érdeklődött, melyik alkotó tetszett leginkább. Elbeszélgettünk és adott emlékül egy kis leporellót. Pár fényképet mellékelünk, amik akkor készültek. De elmennék még oda egyszer. Érdemes a szobornak utána olvasni.