Beszélgessünk
Szeretném, ha valaki hozzászólna, megértené amiről írok.
Nézem az otthoni híreket, olyan gyűlölethullám söpör végig az országon, hogy így olvasva, videokat látva is elrettentő. Mindenki hozzászól mindenhez, olyan is, akinek a helyesírási hibái miatt szinte olvashatatlanok gondolatai. Sajnos ez várható volt, hogy előbb-vagy utóbb
idáig fog fajulni az ország sorsa. Dolgoztam komoly helyeken, hivatalban. A 8 osztályos kifutólány többet keresett, mint én, aki egész nap számlákat nézett át, inkasszált, átutalt. Na, de nem a magam keservét kívánom továbbadni. Milyen rendszer volt az a régi, ahol kikérdezték a munkára jelentkezőt, mit dolgoznak a szülei, férje. És, ha a férj egyszerű munkás volt, hiába volt nagytudású a jelentkező, esetleg gépírónak fölvették. Ez a tendencia folytatódott évtizedeken át. Sokan kaptak komoly beosztást, mert a férj orvos, igazgató, ügyvéd volt. Egyszer megunva az irodai munkát, az ottani elviselhetetlen trehányságot, óvodában helyezkedtem el dadusnak. Mindig is szerettem a gyerekeket, gondoltam, itt jól fogom magamat érezni. Amit ott láttam, ép ésszel fölfoghatatlan. Hallottam reggel a másik dajkánál hagyta a gyógyszerét /kenőcsöt/ a kisgyereknek az anyuka, ha fájdítja a kisember a fülét, akkor kenjük be vele. A kisgyerek ült, fájlalta a fülét, kértem a gyógyszert a másik dadustól. Jött a válasz:” Nem fáj annak a füle, ummegvágom, hogy attú eszi meg a fene.”
Idős, megkeseredett vénlány óvónő, amelyik gyerek evett, azért morgott vele, “miért zabálsz annyira?”, amelyik csak piszkálta az ételt, azért veszekedett vele. Megették a spenótót ebédre a kicsik, utána meg kellett inniuk egy pohár vízet. Utána mentek aludni. Persze fölébredtek, meghajtotta őket a spenót és víz keveréke. Én kivittem őket a mosdóba, ha láttam, hogy gond van velük. Soha nem volt probléma, tiszta maradt az ágyuk. Megtiltották az óvónők, tanulják meg a gyerekek, hogy mi a fegyelem. Ha az ágy nem maradt tiszta, megszégyenítették őket. Sorolhatnám, miket láttam ott is. Sajnos akik elvégezték az óvónőkézőt,vagy tanári diplomát szereztek, az ott beléjük sulykolt dolgokat alkalmazták a gyerekeknél, ami köszönőviszonyban sem volt azzal, ahogy bánni lehetett, kellett volna a gyerekekkel.
Más: Amit most felnőtt emberek /politikusok/ megengednek maguknak, azért hatalmas,kijózanító pofon járna /hólapáttal/, hogy észre térjenek. Kukacos Mikulás csokoládét küldenek a gyerekeknek, hogy üzengethessenek egymásnak, a Fidesz, vagy a Tisza párt tette-e. Ez már fölfoghatatlan. Az is, hogy minden rendszerben elfogadták, mit kell!!! tenniük embereknek, hogy elismertek legyenek. Azok lettek, akkor is, mikor köpönyeget fordítottak.
Ami most történik, egyik párt sem tudja megoldani, amíg az emberek maguk nem változnak. Minden nevelő, óvónő mellé nem állíthatnak rendőrt. Az embereknek kell változniuk. Családon belül kell elkezdeni, ne a népes családban egy értelmes embert gyalázza mind a többi, ők próbáljanak meg felnőni hozzá, ne őt lehúzni.
Maradok tisztelettel.


Kedves Margitka, én köszönöm, hogy elolvastad és hasonlón gondolkodsz. Fiatal koromban mindig siettem, nem figyeltem meg az óvónőket sem, hogy hogyan viszonyulnak a gyerekeimhez. Nem értettem, miért nem akartak oviba menni. Mikor pár hónapot ott töltöttem, megértettem. Tehát ez a gyerekvédelmi rendszer sem teljesen a politikusok miatt omlott össze, hanem az ott dolgozók miatt. Régen, amikor nagyobb fegyelem volt, akkor is történtek olyan dolgok, aminek nem lett volna szabad előfordulnia, Ölellek. További kellemes napot kívánok, reménykedve, hogy csak változik jó irányban is az élet.
Sajnos igazad van. Ha a kis egységben/család ami alkotja a nagyot /nincs békesség akkor a nagy egység széthúz.Az a gyűlölet cunami ami elterjedt nem ad optimizmusra okot.De bízom abba,hogy a szeretet győzni fog. Köszönöm,hogy olvashattam.
Kösznöm drága Klárika. Még nagyon hosszan tudtam volna írni. Én a korosztályomat, magamat is hibáztatom.
Nem szóltunk rá sem családban, sem munkahelyen azokra, akik kihasználták a másikat. Ez évtizedek alatt meghozta az “eredményét.”
Jó éjt kívánok.
Drága Marikám!
Sajnálatos valóban, ami most a jelenünkben zajlik. A világ mindig ilyen volt, csak a díszletek változtak.
A történelem ismétli önmagát szokták mondani és igen, igazad van, a “Családon belül kell elkezdeni”- kellene elkezdeni….
Ölellek: Klári