Holdvilág mesélte

Hideg, téli éjszakán
Szél tördelte fák ágát.
Kicsi háznak ablakán
Kinyílott a jégvirág.
A kíváncsi Holdsugár

Belesett az ablakon.
Ott egy asszony vajúdott.
Férj csendben imádkozott.
Egy kisfiút várt nagyon.

Turfa füst és gőz, s pára
Terjengett a szobában.
Megérkezett a bába.

A hajnali órákban
Megszületett két lányka.
Még a Hold is elsápadt.

Három lányhoz még kettő.
Így döntött a Teremtő.
Szegény nő, a meggyötört,
Szégyenétől szenvedőn
Férjét nézte esdeklőn.

Nem nézett a lányokra,
Most magukat sajnálta.

Jégvirág leolvadt.
Kialudt a lámpa.
Csend ült a szobára.
Hazament a bába.

Egy másik hajnalon
Kukucskált még a Hold.
Azt látta akkor ott:

Az egyik ikerlány
Csöpp lelke mennybe szállt.
Másik megalkudott,
Csendben ottmaradott.

Egyik lányt temették,
Másikat megtűrték.
Így történt…? Régen volt.
Így mesélte a Hold.

Ne itélkezz, ne vádolj!
Hogy azon a hajnalon
Szív és lélek megfagyott,
Teremtő is hibázott.

Miért bűn, hogy a család
Fiút várt, mint Messiást.
Családnév is fennmarad,
És, ha felnő, vet, s arat.