Mese a kovászolt ubiról

Vihar utáni szebb napokat kívánok Mindenkinek. Nálunk csak a hőség kezdi ismét magát éreztetni.
Többen is föltették milyen guszta kov.ubit készítettek, meg is kívántam. Nem szabad említenem, mit szeretnék. Egyik fiam fölhajtott kovászolni való uborkát. Itt inkább csak kigyó ubi kapható. Megírtam róla kis versikém.
Kovászoltam uborkát.
Guszta lett, megkostolnám.
Az uborka még meleg,
Betettem a hűtőbe.
Teltek napok és hetek.
Uborkát elfeledtem.
Jaj, én nekem, mit tegyek,
Alzheimer kor fenyeget?
Elfelednék sok mindent:
Gondot, embert, egyebet.
Bekovászolom őket,
Beteszem a hűtőbe.
Eltökéltem, feledek.
Köszönöm kedves Rita. Sajnos csak egyszer talált fiam kovászolni való uborkát, pedig még tettem volna belőle üvegbe. Így marad a versike.
A vihar után szebb napok jöttek, ezek is maradjanak, hiszen olyan gyorsan elszalad a nyár.
Szeretettel: Rita
Csemege a versed is Marikám, nem csak az uborka!
Ne feledkezz meg erről a finomságról, hidegen sokáig eláll.
Ölellek: Eszter