SZÜRETELNEK
Photo by Neha Malik: https://www.pexels.com/photo/grapes-on-wooden-crate-5396355/
Elfogyott a tavalyi bor.
Üresen kong minden hordó.
Kimossák és bekénezik,
Majd a mustot ebbe töltik.
Beértek a szőlőszemek,
Mint fínom méz, oly édesek.
Koma, sógor kora reggel
Megérkezik, szüretelnek.
A vödrök mind gyorsan telnek.
Puttonyosuk siet, szalad,
Beönti a darálóba.
Édes a must, csorog, folyik.
Innen később présbe teszik
A ledarált szőlőszemet.
Bográcsban már fő a gulyás.
Gazduram pálinkát kínál.
A gyerkőcök jókedvűek,
Édes szőlőt csipegetnek.
Mire a Nap lemenőben,
Üres hordók musttal telnek.
Sok szép fürtöt félre raktak,
Mit a szüretelők kapnak..
Ez lesz az ő napi-bérük,
S a jókedvű nap emlékül.
Köszönöm kedves Rita. A szüreti témát Hajas Gyula tette föl ismét pályázatra. Eszembe jutottak régi szüreteink. Nekünk volt szőlőnk, imádtam a szőlőt, a must nekem túl édes volt, a bort meg nem szeretem. De volt, aki megitta az én részemet is. Jó éjt kívánok.
“Sok szép fürtöt félre raktak,
Mit a szüretelők kapnak..
Ez lesz az ő napi-bérük,
S a jókedvű nap emlékül.”
Kedves Anci! Nagyon szép emléket idéztek fel a soraid. Nekünk soha nem volt szőlősünk, de örömmel mentünk segíteni és persze bőven ehettünk és kaptunk is belőle. A novából pedig mustot. Jó dolog együtt dolgozni kint a szabadban. A munka és a közös élmény közelebb hozza egymáshoz az embereket.
Szeretettel: Rita