Összegzés…?
Karácsony előtti kis versemmel kívánok boldog ünnepváró napokat.
Ki voltam, ki vagyok…? ne kérdezd!
Voltam egy porszem falevélen,
Amit szél ledobott valahol.
Elmondjam?, hogy én most hol vagyok.
Álmodom egy új, szebb tavaszról.
Voltam én árnyékban kis virág.
Reptében megsérült sasmadár.
Lepke, mit hálóval befogtak.
Letörték színes, szép szárnyamat.
Csendemet ne zavard, elmegyek.
Ne véssék kőbe majd nevemet!
Szórjátok poraim tengerbe.
Nyugtomat nem leltem sohasem.
Mért kapna kivételt pár porszem?
Drága Klárika, köszönöm szépen ittjártad, az olvasást, kedves szavaidat. Igen, voltam én…,ha kicsit rébuszokban is írtam, azért érthető.
Békés, boldog karácsonyt kívánok. Ölellek.
Drága Marika!
Mindannyian csak apró porszemei vagyunk a Mindenségnek.
Mikor ránéztem a versedhez kapcsolt fotóra, nem gondoltam volna, hogy egy mély, őszinte emberi érzelmekkel teli verset fogok olvasni.
Minden sorodban egy-egy élet-pillanatkép , sorsfordulók, sorsfordító pillanatok jelennek meg szépséges költői képekkel.
Utolsó versszakodnál kicsit tovább is időztem- megható,
Áldott, békés ünnepvárást és további szép napot kívánok, szeretettel: Klári