Mókus mese

Szép új hetet kívánok Minden kedves Olvasómnak. Ma egy nagyon régi mókusos versikét adok közre. Akkor még csak képeken láttam őket, ma már tele van a kis udvar velük. Igaz, nem vörösek, szürkék. Diófa nincs, szilvafa van, azt is szeretik, már féléretten dézsmálják. Napraforgó magot kapnak tőlünk. Ha elfogy az etetőből, bekopognak a teraszajtón.

A kis mókus fenn a fán
Nagyon boldog és vidám.
Jobbra ugrik, majd balra.
Ott fenn a fán dió van.

Dió van, meg mogyoró,
Mókuskának lenni jó.
Pofikája aranyos,
Farkincája bozontos.

A mókuskák kedvesek.
Szeretik a gyerekek.
Ez a vers is róluk szól,
Ugri-bugri mókusok
vidám napjairól.