Sziporkák
Minden kedves Olvasómnak szép tavaszi délutánt kívánok.
Kicsit sziporkáztam.
Fáj Pista Bá’ lova lába,
Beleakadt az istrángba.
Nem figyeltél öreg ember!
Ki húzza most az ekédet?
Bedagadt Malacka orra.
Hiába szólt rá az anyja:
Ne túrj fiam olyan sokat,
Keress makkot tölgyfa alatt!
Elrepülne Gyurka kakas.
Megúnta már a tyúkudvart.
Minden kis tyúk őt kedveli.
Szeretne kicsit pihenni.
Sírva zümmög a kicsi méh.
Virágokat permetezték.
Hol gyűjti be most a nektárt?
Üresen marad a kaptár.
Esik eső sűrű cseppje.
Bánatos a kis cinege.
Elázott kis cipőcskéje.
Újat venne, de nincs pénze.
Eltörött a róka lába.
Este sötét tyúkudvarban
Megkergette Morzsi kutya.
Ő kerítést átugrotta.
Nagyot esett, nagyott huppant,
Nagyot roppant lába csontja.
Idegesek a kis nyulak.
Erdő szélén vadászt láttak,
Csőre töltött puskájával.
Életüket ki ne oltsa,
Meglapulnak egy bokorban.
Kelepel a gólya madár.
Hozna fiút, kicsi leányt.
De nagyon sok fiatal ma
Elhessenti a gólyákat.
Köszönöm a kiemelést kedves Rita. Szép ünnepi estét kívánok. Anci/Mari
“Kelepel a gólya madár.
Hozna fiút, kicsi leányt.
De nagyon sok fiatal ma
Elhessenti a gólyákat.”
Átmosták az agyukat. Régen dicsőség volt a család, most az egyén kibontakozását hírdetik, kivéve nálunk Magyarországon, mert a kormány kiemelten jutalmazza a családokat, de a sok évi lemaradást nehéz behozni. Ráadásul ott volt a covid, aztán meg évek óta a háború a szomszédban.
Szeretettel: Rita