ERDÉLY

Hol a fenyők égig érnek,
Csacsog, csobog patak, csermely.
Erdély-ország közepében
A hegyek is égig érnek.

Hol a fenyők összesúgnak,
A madarak víg dalukkal,
A Nap meleg sugarával
Hívogat és ott marasztal.

Hol a fenyők égig érnek,
Az emberek bár szegények
Alázattal, büszkeséggel
Élik ott az életüket.

Hol a fenyők égig érnek
Minden évszak szépséget rejt.
De a téli havas tájnak
A világon nincsen párja.

Aki egyszer látott téged,
Emlékei közé rejt el.
A hűs patak csobogását,
Szívhez szóló székely nótát.