Idegenben

“Mondd, mit érlel annak a sorsa”
Ki külhonban tér nyugovóra.
Rég nem látta a családját,
Sűrűn emészti a honvágy.

Megtépázott sors-kabátja
Nem melegít, szél átjárja.
Dohos, rideg, kis szobában
Fényképalbum a barátja.

Nincs barátja, nincs hazája.
Érzéseit otthon hagyta.
Kevés pénzét élre rakja,
Hónap végén küldi haza.

“Mondd, mit érlel annak a sorsa”
Aki álmából fel-felriad.
A kis lakás minden zuga
Ismeretlen, nem lesz soha
az otthona.

Néha-néha, nagyon ritkán
Hazaviszi a gépmadár.
Látogatja kis családját.
Panasz, zokszó el nem hagyná
soha ajkát.

Ő vigasztal és mosolyog.
Gyorsan telnek el a napok.
Könnyet töröl, visszaiondul,
Titkát rejti, félre fordul.