Híres betyár legendája

Szép csaplárné viselt gondot rája.
Nála talált puha vetett ágyra,
S fáradt lovát este megitatta.

Az asszonyság ívó ajtajában
Lódobogást izgatottan várja.

Sötét az éj, pislákol a Hold ma.
Nem egy lovas, három pandur vágtat.

A pult mögött csaplárné mosogat,
Kérdésekre válaszol únottan.

Rég nem járt a betyár az ívóban,
Hogy őt várta, váltig tagadja azt.
Három kupa bort tesz az asztalra.
Pandurokat nyájasan kinálja.

Kihörpentik azok boraikat.
Rózsa Sándor nyomát ütik bottal.
Így telnek a pusztán az éjszakák.
Üldözik a félelmetes betyárt.

Puszta népe mégsem retteg tőle.
Szegényektől semmit el nem venne.
Postakocsit, gazdag embert dézsmál.
Bújtatja őt mocsár és holdvilág.

Ha nem nyomja vállát a szegénység.
Jobb emberként említhetnénk nevét.
Harcolt ő a magyar szabadságért,
Később, mégis a tömlöcbe tették.

Rózsa Sándor legenda lett mára.
A csárda sem áll már a pusztában.