Tóparti kicsi ház

Pixabay



A tó partján kis faház,
Habok mossák oldalát.
Port, mit idő rárakott
Patakvíz tisztára mos.

Nem jár oda senki sem.
A sok emlék bent pihen.
Ide járt egy ifjú pár
Hajdanán.
Titkon ölelték egymást.

Lány családja módos volt.
Viszonyukról nem tudott.
Egy szép őszi délután
Gazdag úr vitte a lányt.

Egy utolsó csók, sóhaj,
Négy fal között ott maradt.
Nem hallottak egymásról.
Ha a csalogány dalolt
Gondolatban ott jártak
A tóparti kis házban.

Szél nyitja most az ajtót.
Fény csillan a pókhálón.
Kis asztalra borulva
Zokog egy ősz asszonyka.

Csalogány dalol a fán.
Emlékezni hív a ház
Idősen is fess urat.
Tó partjára kiballag.

Nyitva a ház ajtaja.
Félénken bekopogtat.
Szép kedvesét meglátja,
Ráborul a vállára.

Elrepül a csalogány.
Egymásra talált a pár,

Hogyha néked is dalol
A kismadár valahol
Kövesd őt, megtalálod…?
Elveszett boldogságod.

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Szaipne Kiss Mária szerint:

    Drága Rita! Nem hív már bennünket bizony, eljárt az idő. Ezt is megadott témára írtam. Be nem küldtem.

    Szép estét, jó éjt. Ölellek: Anci

  2. Tóth Lászlóné Rita szerint:

    “Hogyha néked is dalol
    A kismadár valahol
    Kövesd őt, megtalálod…?
    Elveszett boldogságod.”

    Kedves Anci!

    Romantikus, szép sorok, engem már nem hív a csalogány, de ha hívna, akkor se mennék. Ami elmúlt, annak vége.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük