Tóparti kicsi ház

A tó partján kis faház,
Habok mossák oldalát.
Port, mit idő rárakott
Patakvíz tisztára mos.
Nem jár oda senki sem.
A sok emlék bent pihen.
Ide járt egy ifjú pár
Hajdanán.
Titkon ölelték egymást.
Lány családja módos volt.
Viszonyukról nem tudott.
Egy szép őszi délután
Gazdag úr vitte a lányt.
Egy utolsó csók, sóhaj,
Négy fal között ott maradt.
Nem hallottak egymásról.
Ha a csalogány dalolt
Gondolatban ott jártak
A tóparti kis házban.
Szél nyitja most az ajtót.
Fény csillan a pókhálón.
Kis asztalra borulva
Zokog egy ősz asszonyka.
Csalogány dalol a fán.
Emlékezni hív a ház
Idősen is fess urat.
Tó partjára kiballag.
Nyitva a ház ajtaja.
Félénken bekopogtat.
Szép kedvesét meglátja,
Ráborul a vállára.
Elrepül a csalogány.
Egymásra talált a pár,
Hogyha néked is dalol
A kismadár valahol
Kövesd őt, megtalálod…?
Elveszett boldogságod.
Drága Rita! Nem hív már bennünket bizony, eljárt az idő. Ezt is megadott témára írtam. Be nem küldtem.
Szép estét, jó éjt. Ölellek: Anci
“Hogyha néked is dalol
A kismadár valahol
Kövesd őt, megtalálod…?
Elveszett boldogságod.”
Kedves Anci!
Romantikus, szép sorok, engem már nem hív a csalogány, de ha hívna, akkor se mennék. Ami elmúlt, annak vége.
Szeretettel: Rita