Kázmér liba meséje

Kázmér, a hófehér gúnár a tyúkokkal, kacsákkal élt egy baromfiudvarban. Időnként kiengedte mély, öblös hangját, szárnyait csapkodta, szeretett volna kirepülni az udvarból, de szárnyai nem bírták a kerítés fölé vinni. Megunta, hogy a baromfiudvar lakói mindig csúfolják, úgy intik csendre, hogy: “Ne hangoskodj Te lúdtalpas liba.” Kigondolta, hogy elmegy a közeli városba, ott sok ember él, nem figyelik a lúdtalpát. Vállára tarisznyát tett, el is indult, de Benőke a 3 éves kisfiú, akivel jó barátságban voltak, észrevette. Hová mész Kázmér, ma nem jössz velem a rétre?, ott legelészhetsz, míg én vadvirágokat szedek a mamának. Nem, világot próbálok. Várj, elkísérlek, de szólok a mamának. Édesanyja Benőkét arra intette, ne menjenek messzire, csak ide a közeli tóhoz. Ott majd Kázmér míg úszkál, elfelejti bánatát.De Te Benőke csak a partról figyeld, ne menj a vízbe. Lehúz a hinár. Tudod a libát, kacsát fenntartja a tolla, ők nem merülnek el. Benőke megígérte, hogy csak a partról figyeli Kázmért. Elértek a kis tóhoz, Kázmér letette a tarisznyát, és hupssz, máris beugrott a vízbe. Önfeledten pancsolt, le-lemerült. Jöttek kócsagok, vadkacsák, vadlúdak, még gyönyörú hattyuk is. Körbevették Kázmért, úszkáltak boldogan. Benőke egy fűzfa alól figyelte őket, tettszett neki a sok vadmadár. A melegtől elbóbiskolt, elaludt. Arra ébredt, édesanyja keltegeti. Benőke, haza kell jönnöd, főztem fínom ebédet. Jó, de beszéljük rá Kázmért is, jöjjön haza, ne menjen vándorútra. Így is történt, Vera asszony fínom magokat szórt a tópartra, ki is jött Kázmér, vígan lakmároztak az új barátaival. És, mikor Benőke csalogatta, elindult vele haza. Mit mondott Benőke Kázmérnak?: Tudod kedves Kázmér, a város zajos, nincs tó, rét, és én sem leszek ott, a legjobb barátod.Idegenben, ha nem is ismernek, biztosan lesznek ott is, akik gúnyolódnak, s nem lesz kinek elpanaszolni. Én megértő barátod vagyok. Akik gúnyolódnak, talán több a hibájuk, mint Neked, csak Te nem veszed észre, nem figyelmezteted őket. Kázmér lehajtotta megértőn a fejét, és hazaballagtak. Benőkét fínom ebéd, sütemény várta. A süteményből Kázmér is kapott. Vége a kis mesémnek.