Megadott szavakra

Egy pályázatra írtam volna, megadott szavakra. Sajnos akkor a szemem be volt gyulladva, azóta is fejecskémben él e kis mese. /Megadott szavak: húsvét, virágok, kölni, arany záptojás./

Abban az évben korán tavaszodott. A bokrok alján kinyílt a szép fehér hóvirág, majd az ibolya ontotta illatát. Mikor e mese történik a tulipán, nárcisz is virágzik. Közeleg a húsvét. Benőke édesanyja megvette a kölnit, ha elmennek a fiúk locsolkodni, legyen mivel. Benőkének még két fiú testvére is volt. Ők már nagyobbacskák. Ők nem szívesen mentek el az utcában locsolkodni a barátokkal, mert azok a pirostojást, csokinyulat nem értékelték. A locsolóverset úgy fejezték be: Ide az ötven forintot. Benőke azért velük tartott. Fölvette kapucnis kabátját, abba gyűjtötte a tojásokat, csoki nyulat. Mire az utca végére értek, meg is telt a kapucnija, sőt még összehajtogatva a kis kabátkát, azt is telerakta, mert a nagyobb fiúk a pénzt tették el, az ajándékot neki adták. Elköszönt, hazaballagott. Otthon leült a szőnyegre, válogatni kezdte őket. Talált egy aranyszínű tojást. Tudta, hogy az egyik tyúk éppen tojásokat keltet az ólban, Kivitte, aládugta. A tyúk nagyot csípett kis kezébe, de látta, hogy nem ártó szándékkal jött Benőke, maga alá kotorta az aranyszínű tojást. Benőke várt. Olvasták neki az égig érő, paszuly meséjét testvérei, emlékezett az aranyat tojó kacsára. Gondolta a tojásból aranyat tojó csirke kel majd. Egy reggel meg is jelent a tyúkanyó, csalogatta aranysárga kis csirkéit. Benőke találgatta, melyikből lehet az igazi aranyat tojó csirke, vagy tyúk majd. Beszaladt az ólba. Megnézte a fészket. Szomorúan látta, az ő aranyszínű tojása szétrepedt, és eléggé záptojás szagot árasztott. Bement, leült, szomorúan nézegette a kiscsirkéket. Édesanyja tudta, miben járt Benőke eszecskéje, vigasztalni kezdte. Tudtam, hogy most csalódott vagy. Azért nem szóltam, hogy abból a tojásból nem fog csirke kelni, meghagytam a várakozás örömét. Tudod, mi felnőttek is sokszor álmodozunk, várjuk a csodát, de ritkán teljesül. Azért a várakozás öröme megéri. És a csalódás is maga az élet tartozéka. Benőke mosolyogva bújt édesanyjához. Azt kérdezte: Ugye bennem, bennünk nem csalódsz, hiszen sűrűn vagyunk rakoncátlanok. Nem, felelte édesanyja. Ez hozzátartozik a gyermekkorhoz.
Vége a kis mesémnek.