MADARAKRÓL

Füstike, füstike szálldos.
Építi kis házát sárból.
Benne költ fiókát nyáron.

Füstike, füstike álmos.
Álmodik népes családról.
A kicsik felnőnek őszre.
Együtt száll a család délre.

Dalos madár, nagyon kedves.
Felszáll a fa tetejére.
Kicsi párját csalogatja
Szívhez szóló nótájával.

Nagy hűséggel áldott madár,
Ki mindig a párjával jár.
Az embernek példát mutat:
Ne legyél csapodár soha!

Hosszú lába, hosszú csőre.
Kémény tetején kelepel.
Ő is elszáll ősszel délre,
Követi a kisfecskéket.

Szárnya is van, mégsem repül.
Sebesen fut, ha menekül.
Két kilót nyom egy tojása.
Ő a sivatag madara.

Szép, színes a tollazata.
Búza-táblában tanyáznak.
Ha a búzát learatják
Ha nem vigyáz, levadásszák.
Kalap mellé tűzik tollát.

Szintén búza-tábla rejti.
Ott kel ki és ott is lakik.
Apró, pici tojására
Felfigyelt a szépségipar.

A tyúkudvar fölött repked.
A kiscsibék félnek tőle.
A nagyanyó tanúsítja.
Látott ilyen csúf madarat.

Repked a katica, nyár van.
Pettyeit számold meg bátran,
Amikor újadra száll majd.
Áruld el nekem, hogy hány az.
Kérdésem is van ám Hozzád:
Ő is madár, vagy tán bogár?

Segítsetek kis nebulók.
Hány madár él a vízparton.
Legközelebb róluk írok.
Én kérdezek, Te válaszolj.