Lettem volna a Mindened…

Felhoztam a legszebb gyöngyöt,
Nem is egyet, rögtön kettőt.
Ebből legyen fülön-függőd.

Lettem érted lassú patak,
Hogy lábadat mosogassam.
Nem jöttél a folyópartra.

Megmásztam egy magas szirtet.
Nyíladozott ottan éppen
Havasi gyopár, fehéren.
Megcsodáltam, el nem értem.

Tarka lepke szállt előtted.
Azt hittem, hogy utoléred.
Fáradt voltál, elengedted.

Langyos szellő is én voltam.
Arcodat megsimogattam.
Fáradt arcod letörölted,
Ágat tépő vihar lettem.

Lettem volna a Mindened.
Végül a barátod lettem.
Barátból a legkedvesebb.
Köszönöm, hogy ismerhetlek.

Mikor nagyon elbotolok,
Akkor mindig kezed nyújtod.
Elfogadom, megszorítom.