Fura vers /II./

Három bolha ül a fán.
De hisz bolha nem ül fán!
Versikém csak így rímel,
Így a bolhák ott ülnek.

Három béka ül a fán.
Mind a három sírdogál.
Esőt várnak, brekegnek,
Fel-felnéznek az égre.

Nagyot ugrik egy béka,
Mert megcsípte a bolha.
De a bolha nem ül fán,
Hogy csípte meg a békát?

Ennek a pár soromnak
Hülye vers címet adtam.
Furán érzem magamat.
Kergetem a bolhákat.

De a bolhák csak csípnek.
Rám néznek és nevetnek.
Ott ülnek ők fenn a fán!
Jaj, de fura a világ.