Cím nélkül

“Hass, alkoss, gyarapíts”
Kérte népünk Kölcsey.
És az ember alkotott.
Hitt, remélt és dolgozott.

Munkájáért mit kapott…?
Éhezett és nyomorgott.
Múltak évek, századok
Szegény -sors nem változott.

Hazájáért Petőfi
Készen állott meghalni.
Rövid élte verseit
Olvassák, vagy feledik?

Ady Endre így kiált:
“Hej, égig-nyúló giz-gazok
Hát nincsen itt virág?”
Meghallották jajszavát?

Tóth Árpádnak asztalát
Viaszos vászon takará.
Hű társa volt a magány,
Amig verset faricskált.

E költőnk sem hallgatott:
“Tiszta szivvel betörök,
Ha kell embert is ölök.”
Versében a fájdalom
A haraggal vív harcot.

Kommunizmust feledtük.
Egy jobb sorsot reméltünk.
Épülnek a paloták.
A kisember padon hál.

És az idő fut, rohan.
Ki hazához hű maradt
Internet a kapcsolat
A szétszakadt családdal.