Varjak és a fehér holló
Bánatfámnak ágára
Fekete varjak szálltak.
Elsírta mind a bánatát,
Enyémet meg sem hallgatták.
Fehér holló is ide szállt,
Ki leveté gyászruháját.
Meghallgatott, meg is értett,
Majd azután tova röppent.
Én magam csak azt sajnálom:
Míly kevés a fehér holló.
Nem öltözik gyászruhába,
Te bánatod is meghallja.
Puszillak drága Rita. Ez a versike azért jutott eszembe, egyik éjszaka a varjak és a szarkák úgy veszekedtek, nem lehetett aludni. Gondolom, mindegyik a maga gondját panaszolta el, nem törődve vele, hogy zavarnak bennünket.
További szép napot kívánok, Mindenkinek is.
Kedves Anci!
Szerintem a fekete is meghallgatott, de valóban csodás a fehér holló.
Szeretettel: Rita