Szilánkok, szösszenetek

Ma is szép napot kívánok kedves Olvasóimnak.

Karácsonyra kapott ajándék könyvembe másolom be jobbnak vélt verseimet. Ez is olyan, hogy lehet én jobbnak érzem, ugyanakkor mások azokat tartották jobbnak, amit magam gyengécskének tartottam. Míg másoltam be tegnap, az egyik versemben találtam olyan gondolatot, amit most megosztok:

“Kövek csendben szenderegnek,
Pedig abba értő kezek
Új életet lehelnének.” Az értő kezeket kellett volna hagyni alkotni, most nem söpörné végig az országot ez a gyűlöletcunami.

De hagyjuk, úgysem tudok változtatni, így pár kis szösszenetemet osztom meg:

Három bokor ribizli
Ágnes asszony szemezi.
Fő belőle lekvár, dzsem,
Mit rákennek kennyérre
Majd télen.

Három bokor zöld egrest
Róza néni leszedte.
Megmosta és eltette
Befőttnek azt télire.

Három darab körtéből
Bözsi néni lekvárt főz.
Mondtam neki, a barack
Lekvárnak még finomabb.

Fölcserélte barackra.
A körtét nekem adta.
Falatozom, oly finom,
Még a nyálam is csorog.