Őszre várva

ŐSZRE VÁRVA

Minden évben újjá éled
Tavasz táján a természet.
Várja őt az erdő, mező,
Dalos madár, s a kicsi őz.

Néhány éve már becsapott,
Napfény után fagyot hozott.
Virág lehullt, elszáradott,
Szép tavaszunk maradt álom.

Nem köszönt el, nem búcsúzott,
Szél kergette, igen forró.
Fel-felnéztünk a kék égre
Esőt vártunk, szép csendeset.

Ágat tépő vihar támadt,
Hömpölygött a sárlavina.
Másut pedig erdő égett.
Vele a kis madár fészke.

Várjuk az őszt, bár érezzük:
Minden-minden halni készül.
Avarrá lesz a zöld levél.
De
Ne gyötörjön már a hőség.

Alkut kötünk, megalkuszunk,
Tél hidegét átugorjuk.
Remény bennünk újjá éled.
Jövő tavaszunk majd szép lesz.