Őrízd meg a jókedvedet

Csiszeg-csoszog anyóka,
Betekint a tyúkólba.
Van-e mára friss tojás?
Finom mag csak akkor jár,
Motyogja.

Dirmeg-dörmög anyóka,
Mert a tyúkok nem tojtak.
Vörös kakas nagyot rikkant,
Amíg ő a magot szórja,

Görbee hátu apóka
Kiskertjébe kiballag.
Megnézi a veteményest,
Kapálni kezd, gazos a kert.

Mérges szegény apóka,
Mert a vakond kitúrta
Zöldborsót és a salátát.
Nagy a kár. Hát ezért kapál?

Kis unoka jókedvűen
Udvarukban futkosni kezd.
Várja, hogy a kis kutyája
Ugrándozva vele szalad.

Ám kutyája nagyon lusta.
Árnyékot ad a körtefa.
Biz ő onnan el nem mozdul.
Álmosan csak egyet mordul.

Megnézi most homok-várát:
Őrzik-e még a katonák?
Homok-vára, jaj kiszáradt.
És a falak beomoltak.

A kudarcból mára elég!
Ez a nap már semmit sem ér.
Toporzékol, el kezd sírni
Édesanyja ölbe veszi.

Kicsiny fiam, magyarázza:
Felépítjük homokvárad.
Nézd, a kutyus is felébredt.
Jó a kedve, szaladj vele!