Beszélgetni szeretnék kedves Olvasóimmal

Először is, /ismételten/ köszöntelek Benneteket, kik meglátogatjátok oldalunkat. 78 éves vagyok, nehezen mozgok. A sok virág és a madarak, mókusok, rókák a kis kedvenceim, akik megvigasztalnak szomorú napjaimban. 2 szobás kis házban lakunk. Az egyik szoba, a nagyobbik 3×3 -as a kisebbik 1.5×3 m-es, és van egy kicsi nappali. A kert is tenyérnyi csak. Volt, aki a virágokat látva azt mondta: Micsoda körülmények között élünk! Hát nem egy csoda, de ennek is borsos az ára, ezer font havonta. Na, de nem panaszkodok, még élek, amire nem számítottam, hogy ilyen sokat megérek, amin keresztül mentem.
Mivel kevés munkát, szinte semmit sem tudok elvégezni, verselgetek. Volt egy Poszter.Club névre hallgató oldalam is, ahova mások is tehettek föl fotókat, festményeket, elbeszéléseket, verseket. Szépen indult, több tehetséges tagunk is volt. Sajnos voltak, akik ezt a kevés örömömet is megirigyelték, durva lejárató kampányt indítottak ellenem, és fiam ellen, aki megálmodta nekem, hogy elfoglalhatom majd magamat. Most, talán…? túltettem rajta magam, a szívem nem rakoncátlankodik annyit. Első haragomban próbáltam visszavágni, de sok lúd disznót győz mondás beigazolódott. A Poszter már nem él, ha itt meglátogattok megköszönöm. Mindenesetre a sok festmény, mások fotói, képei színesebbé tették azt az oldalt, de elégedjetek meg ezzel. Ami még szintén nagy szomorúságot okozott, a drága Garfield-om el kellett altatni. Idős, nagyon beteg volt. Az is megviselt nagyon. Már új cicust nem szeretnék, nincs annyi időm, hogy elkísérjem kis életét, neveljem.

Köszönök minden látogatást.

Mindenkinek boldog, szép napokat kívánok.

Mária