Oly jó volna…
/Wass Albert: Oly jó volna messze menni c. verse
átgondolva./
Oly jó volna vissza menni:
Hegyen-völgyön átal kelni.
Újra élni minden szépet,
Mit az élet adott nékem,
Azt is, mit csak csepegtetett.
Ismerősim átölelném.
Tudom számuk igen kevés.
Semmiből sokra nem vágytam.
Belőlük is pár igazra.
Egymást mikor átölelnénk,
Átrepülnénk hegy gerincén.
Elnéznénk a végtelenbe.
Szeretetet nem mímelve
Hullatnánk sós könnyeinket.
Nem tudok már visszamenni.
Megpróbálok itt feledni,
Őszi esten megpihenni.
Azoknak, kik messze űztek,
Megbocsátni vétkeiket.
Köszönöm kedves Rita ittjártad. A gondom, csak nagyon kevés az az ember, aki iránt így érzek, s aki felém is így érez.
Te nagyon kedves vagy, ha másképpen nem is, lélekölelésem küldöm. Egyik versírónk szokta nekem is küldeni. Ő egy
nagyon kedves asszony. Kellemes új hetet kívánok Neked és Mindenkinek is.
“Szeretetet nem mímelve
Hullatnánk sós könnyeinket.”
Nagyon szép sorok. Szeretettel olvastam: Rita