Majális

Napnak meleg sugára
Bimbót csal fa ágára.
Rétnek minden virága
Illatozni nem fárad.

Dalol a sok kismadár.
Izeg-mozog a világ.
Néhányan ma jókedvvel
Kiballagnak a rétre.

Pokrócot leterítik,
Majálist úgy ünneplik:
Természetet éltetik.

Egyikük oly szótlan most,
Szeme a kiválasztott
Szép nő arcát figyeli.
Mindent, mit lát elrejti.

Festő ő, ám palettát
Nem hozott ki magával.
Otthon, csendes szobában
Előhívja, mit most lát:

Tájat, embert, alakot.
Nőt szépséget, illatot.
Kék égre napsugarat
Emlékezetből fest majd.

Mester Néked festette.
Felhívtam rá figyelmed.
Megcsodálni ne légy rest.

/Szinyei Merse Pál: Majális/