GONDOLATOK (aug.20. után)

Nézz fel a magasba,
Lásd a csodaszarvast.
István koronája
Fényesen ragyog ma.
Pattog a petárda.
Milliárdos számla
Marad meg utána.
Ünnepelt a magyar.
Kit vihar el nem mos,
Ne kérdezd tőle most:
Ma mit ünnepeltél?
Tűzijáték, kenyér
Tétován felelé.
Nyugdíjas verselget.
Itt marasztal Téged.
Szeresd a hazádat,
Azt soha el ne hagyd!
Rá hallgatsz, itt maradsz,
Beragadsz, mint szarvas
Bele a mocsárba.
Illatát kenyérnek
Érzed, de ízét nem.
Nem hazudik tollad.
Ki
Hazáját elhagyja:
Megtűrt félember
Morzsákat szedeget.
Külhon is idegen.
Kedves Rita! Köszönöm ittjártad. Én nem vagyok a számok, a pénz embere, de hogy ennyi milliárdba kerülnének ezek a petárdák, kötve hiszem.
Más: Sokan eljöttek, és nem vagyok benne biztos, hogy azok maradtak, vagy jöttek el, akiknek kellett volna maradni, jönni. Bocsánat őszinteségemért. Anci
Kedves Anci!
Bizony gyönyörű volt az ünnep és a hab a tetején a tüzijáték. Persze, minden évben felmerül, hogy inkább mire kellene költeni a pénzt, ha pedig arra költenék, akkor az lenne a baj, hogy még tüzijáték se volt. Van, akinek semmi sem jó, de leginkább a saját hazáját szidja, szapulja. Azt nem értem, hogy ilyen miért nem megy el? Tudni vélem, hogy máshol se érezné jól magát.
Szép képet tettél fel.
Szeretettel: Rita