Nótázgassunk

Ma is kellemes napot, hétvégét kívánok minden kedves Olvasómnak.
Mint nagy költőnk, Petőfi Sándor írta: “Tüzesen süt le a nyári nap sugára….” Kitartást kívánok Magunknak.
Verseim minőségén is érezhető, be-beszárad tollamba a tinta, kicsit eröltetve írogatok.
Néha mesélek is. Ma is így teszek.

Nagyon fiatalon, 16 évesen már dolgoztam. Egy ker.vállalatnál voltam gépíró. Gápíró…?
Inkább mindenes. Dolgoztam az előadók helyett is, ők idősebbek voltak nálam, nagyon kihasználták, hogy dolgozhatok. Annak ellenére mindig jókedvű voltam, szerettem nevetgélni. Aztán az élet kezdett leszoktatni róla.
Volt egy hasonló korú kolleganőm, aki mindig két lábra állította a székét, hintáztatta magát.Figyelmeztettük: El fogsz vele dőlni. Éppen telefonált, hanyatt esett. Mit mondjak…nevetőgörcsöt kaptam, mert a telefonban kiabáltak: Jaj, mi történt veled?
Kikaptam, hogy nem voltam együttérző.

Nyolcan voltunk egy szobában, szűkös volt a hely. A kávéfőzőt az osztályvezető széke alá tettük. Egyszer fölrobbant. Ő frászt kapott, kiabált, a nadrágja is kávés lett. Épp a telex-szobából mentem vissza, visszacurikkoltam, nehogy megint kikapjak, mert megint nevetés fogott el.

Egyik kollega ősszel hozott be mustot egy 5 l-es demizsonnal.Motoron jött, mint mindig, összerázódott a must, meg talán murcisodott is. Letette az egyik asztalra. Kirepült a dugó, és a must mint a gejzir, kitört. Minden irat vörös mustos lett.

Végül még egy történet: Egy 5o körüli emberke jött az osztályra, ügyintézőként. Sosem végzett irodai munkát. Az osztályvezető kiosztotta neki, hogy melyik partner vállalatnak, mit válaszoljon a levelükre. Hát ő elkezdte nekem diktálni a levelet. Néha nagyon erőt kellett venni magamon, ne nevetgéljek. Kértem, várjon kicsit, átfogalmaztam, az addig diktáltat és utána folytattuk, ismét átfogalmaztam. Az osztályvezető megunta, szólt neki: G.Kartárs, ma én leszek a gépírója, nekem diktál. De ha hülyeséget diktálok…?kérdezte ő. Akkor bokán rúgom az asztal alatt, válaszolta az oszt.vez. Akkor kimentem a szobából, hogy ne nevessek. Másnap nem jött dolgozni, fölmondott.

Következzék versikém:

Egy csongrádi kis faluban
Galamb szállott a fűzfára.
Fűzfa ága lehajlott,
A kedvesem elhagyott.

A csongrádi falvakban
Egy kisleány sem árva.
Csak én nékem egyedül
Szól búsan a hegedű.

Beutazok Szegedre,
Szép szeretőt keresek.
Többi lány is így tette.
Hazajöttek kettesben.

Lagzit ültek, daloltak.
Éldegélnek boldogan.