“MEGY A JUHÁSZ A SZAMÁRON…”

“Megy a juhász a szamáron…”
Falu széli poros úton.
Kis szamara lassan ballag,
Fényes nyerget hiányolja.

Gondolkodik, úgy hallotta:
Kire fényes nyerget raknak
Már nem szamár, mind paripa.
Nem poroszkál, repül, vágtat.

Juhásznak is álmaiban
Megjelenik egy paripa.
Ő ül büszkén a nyeregben.
Megcsodálják az emberek.

Szamár fejét megsimítja.
Visszatér a valóságba.
Nincsen neki zabra pénze.
Lova hangosan prüszkölne,

Ledobná őt a nyeregből.
Kapálózhatna a földön.
Kis szamara, ha lassan is,
De minden nap haza viszi.

Tovább mennek, bandukolnak.
Elfelejtik álmaikat.

“Petőfi S. azonos c. verséből az idézet.”