SZÜLETÉSNAPOMRA
Születésnapi gondolataim
Ma lettem én nyolcvanéves,
Nyolc évtized van mögöttem.
Megpihenek én is csendben,
Mint öreg hajó a tengeren,
Mely horgonyt vet part-közelben.
Szél ringatja, parthoz csapja,
Nyikorog az öreg deszka.
Nem indul már hosszú útra,
A nagy vizet mind bejárta.
Előttem az asztalomon
Gyertya lobog, magam vagyok.
Táncot jár a fény és árnyék,
Rám talált egy régi emlék.
Míg időzök, a múltba nézek,
A kis gyertyám tövig ég el.
Figyelmeztet: az idő jár,
Hetven után gyorsan elszáll!
Hetven után ajándék már
Minden perc és minden óra.
Fel kell szállni a hajóra.
Kivisz engem a tengerre,
Nem kérek rá retúr-jegyet.
2026. január 13.
SZÜLETÉSNAPOMRA
Ma van az én szülinapom.
Életemet átgondolom:
Sok-sok évet adott a sors.
Napjaimat megszámoltam,
Nagyon soká itt ragadtam.
Benne hosszan hetvenkedtem.
Még jobban megöregedtem.
Beleúntam,most átlépek
Átlépek egy újabb X-be.
Itt soká ne keressetek.
Fejest ugrok a semmibe.
Drága Klárika, magam felé nincsenek már vágyaim. Szeretném, ha gyerekeim egy nyugodtabb életben élhetnének. Nagyon nem tetszenek a mostani történések. A fiatalabb korosztályért aggódom. Köszönöm szépen kedves szavaidat. Puszillak. Jó éjt kívánok.
Drága Rita! Igen, nem rajtunk múlik ez sem. Sosem hittem, hogy ilyen hosszú életű leszek. Köszönöm, hogy itt jártál. Az első születésnapi versemet először 5o évesen írtam, kicsit más befejezéssel, majd 7o évesen átdolgoztam, és most 8o évesen ismét. Ölellek és kívánom Neked, hogy még sokáig élj, jó egészségben. Anci
Kedves Anci!
Isten éltessen sokáig, erőben, egészségben, boldogságban, békességben! Nos, hát két hónappal és 13 nappal vagy fiatalabb tőlem, mert én 2025. október 31-én töltöttem be a nyolcvanat. “Most kéne abbahagyni” mondom én is, de nem rajtam múlik ez sem.
Szeretettel: Rita
Drága Marikám!
Egyszere, valahol ezt olvastam:
“Nem az a lényeg, hogy múlnak az évek,
hanem, hogy szereteve szép az élet.
Vannak vágyaink, álmaink,
hittel telt az élet, örülj minden percnek,
mely körbeölel Téged!” – még egyszer, boldog születésnapot kívánok!
Verseidet meghatódva olvastam. Az életünk hatalmas óceánján, tengerében bizony mindannyian aprócsaka, törékeny hajók vagyunk.
Erő, hit kell, hogy ezen a tengeren nagyon sokáig bírjuk a megpróbáltatásokat, és kiálljuk az idő próbáit.
A sokadik nagy X átlépése egy kiváltság! Keresni fogunk !!!!
Millió ölelésem küldöm, sok szeretettel: Klári