Kóró-sirám

Kellemes új hetet kívánok minden kedves Olvasómnak.

Az út szélén száraz kóró.
Ő is arról álmodozott:
Hogy zöld marad, üde és szép,
Kire szintén szép virágként
Tekintenek az emberek.

Nap égette, szél tépázta.
Levele lett szúrós, száraz.
Lekaszálják, elégetik.
Nem szerették, nem szeretik.

Nem írigy, csak fáj a lelke.
Sok vadvirág körülötte
Mind pompázik, illatozik.
Megcsodálják az emberek
Amíg ő rá rá sem néznek.

Koldulna egy kis szépséget,
Ami másnak természetes.

Szomorúan tapasztalja
A szépnek is az lesz sorsa:
Hogy elszárad, semmivé lesz.
De az idő, az a köztes
Nem mindegy hogy miként telt el.