Kígyóvá vált galamb
Az élet kapuján szép halkan csengettem.
Hallották is, nem is, mégis beengedtek.
Madár szívet kaptam, szép csicsergő hangot.
Egész nap daloltam, boldog voltam nagyon.
A nagy jókedvemet, hamar elvesztettem,
Nem hallgatta senki madár-csicsergésem.
Rózsa lennék inkább, kértem a Jó Istent.
Rózsa lettem illatoztam, nem gondoltam,
Hogy száramon sok a tövis, elriasztja
Aki engem választana.
Ismét kértem a Teremtőt: Fa lehessek!,
Amin őszre szép pirosló alma terem.
Fa lettem én az út mellett, hol nem jártak,
Megérleltem a gyümölcsöt, mindhiába.
Kígyó lettem kis időre, nagyon mérges.
Méregfogam szerencsémre elvesztettem.
Megmaradtam kismadárnak, énekelek,
Amíg azon a kiskapun ki nem lépek.