Kisgidák
Két kisgida mek, mek, mek.
Kimentek a zöld rétre.
Egyik fiú, másik lány.
Párban mentek a gidák.
Géza gida azt mondja:
Gizu kedves, nézz oda.
Amott a rét még zöldebb,
És a fű is édesebb.
Hisz neki a leányka.
Odafutnak vidáman.
Közben kicsit kergetőznek,
Majd lerogynak fa tövébe.
Látod Gizu, milyen jó itt
Legelészni, szundikálni.
Igen nagy kincs a szabadság.
Töltsünk el itt pár éjszakát.
Arra jön a kisnyuszi.
Géza gida kérdezi:
Hol alszol, ha este van?
Száraz fű közt, bokorban.
Később fut egy őzike.
Megkérdezik kedvesen:
Hol alszol, ha este lesz?
Fa tövében, levélen.
Róka koma fut, szalad.
Kérdezi a két gida:
Te hol alszol, öreg róka?
Alszom én a kotorékban.
A madarak hol alszanak,
A kisgidák tanácskoznak.
Fák ágain éjszakáznak.
Ha vége lesz a szép nyárnak
Dideregnek, áznak, fáznak.
Gyere Gizu, menjünk haza.
Fekhelyünk vár puha szalma.
Szabadságnak nagy ára van.
Kik szabadok áznak, fáznak.
“Szabadságnak nagy ára van.
Kik szabadok áznak, fáznak.”
Sok igazság van benne. A biztonság többet ér, mint a bizonytalanság.
Szeretettel: Rita