Múlt és jelen

Vászonkendőbe kötötte
Édesanyja az ebédet.
Poros úton, mezitláb
Ballagott a kicsi lány.

Jó apjához igyekezett,
Néki vitte az ebédet.
Ki most lovát pihentette.
Olvasgatott földön ülve.

Szél egy zsíros újságlapot,
Miben előbb szalonna volt
Lába elé sodorta.
Ő írásra szomjasan
olvasta.

Vászonkendőbe kötve
A maradék ebédet
A mosónő hazavitte,
Éhes fiát megetette.

Szegény asszony még nem tudta
Hogy mindketten korán halnak.
A fia, mint híres költő
Nevét sok-sok emberöltő
ismeri majd.

Egész más lett a világ.
Vászonkendő ritka már.
A ruhákat géppel mossák.
Ebéd-hordó kicsi lány
Ki tudja, most merre jár.

Aki írásra szomjazik
Nem a zsíros újságpapírt
Böngészi át fáradtan.
Bőrkötéses könyv várja.

Igen, igen, minden más.
A telókat nyomkodják.
Bőrkötéses verses kötet
Rogyadozó polcon pihen.

Legalább e neves napon
Látogasd a könyvesboltot.
Olvasd el és haza vidd
Hozzátok írt verseink.

/Költészet napjára.!