Firkálgattam

Dobbal fogott madarat.
Elcsodálkozott rajta:
Elszálltak a madarak.

Utolsóból lesz első,
Mikor bárányfelhőből
Hull alá záporeső.

Ha a macskád felete
Ne hidd, hogy a szerencse
Ezért kerül téged el.

Forgatja a köpönyegét,
Meg is leli szerencséjét.

Nem a gója ejtette
Fejére a gyereket,
kiből fura ember lett.

Hét törpére dolgozott.
Estére elfáradott.
Hazudta, hogy boldog volt.

Ki korán kelt, estére
Oly fáradt lett szegényke,
Hogy aranyát nem lelte.

Kéményseprőt hogyha látsz,
Ne hidd az a Te hibád,
Ha szerencsét nem találsz.

Luca széke mire kész
Elfárad, ki készíté.
Átalussza a misét.

Éhes disznó álmodik,
Hogy a fáról makk hullik.
Nem tudta ám a buta
Ahol áll, az nem tölgyfa.

Másnak ásta a vermet,,
Mégis ő esett bele.

Kútra vízért sűrűn ment,
Majd szegényből cserép lett.

Fényes nyereg van rajta,
Ettől még nem paripa.
De a szamár nem tudja.

Falra szórod a borsót.
Hidd el az meddő dolog,
Onnan majd mind visszapotyog.

Uborkafa szára gyenge.
Mért mássza meg oly sok ember?
Ha megérted, mondd el kérlek.

Mi dolgozunk, más arat.
Az életünk elrohan.

Táltott szájjal azt várja:
Berepül a sült galamb.
Mért neki van igaza…?

A rest ember kétszer fárad.
Ne higyj benne, így nem igaz.
Ő a munkát terád hagyja.

Ezek is érdekelhetik:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük