Szép új hetet kívánok

Ma ismét beszélgetni szeretnék. Sajnos már kevés új témát találok, amiről verset írhatnék. Meg valahogy a Múzsa sem csókol homlokon, és az ihlet is a tavaszi szellők szárnyán elszállt. Sok írást, verset olvasok a fb-on. Többen is írják, mennyivel más volt a régi világ, összetartók voltak az emberek, nem irigykedtek egymásra. Most elmesélek egy történetet, amely egy Magazin oldalán korábban megjelent.

Minden falunak van szegény embere. Ennek a falunak is volt. Egy présházban laktak, aminek a kicsike szobájában volt két ágy és egy asztal. Az egyik ágyban a két felnőtt, a másikban a három gyerek aludt. A pince lejárat helyisége tágasabb volt. Ott volt egy falba épített sparhelt. Nyáron elviselhető volt az idő, jó hűvös volt, télen nagyon hideg. Itt főzött ebédet az asszonyka. Ezt a présházat is a szomszéd községben élő módosabb ember adta nekik. A szomszédban volt neki még egy kis hétvégi háza, gyümölcsfákkal, földterülettel. Időnként átjött ide és itt töltötte a hétvégét, vagy hosszabb időt is. Ilyenkor meglátogatta a szegény ember feleségét, ami szóbeszédre adott lehetőséget. A férj is tudott róla, de valahol lakniuk kellett. Egyszer meghallotta, hogy eladóvá vált a faluban egy régi házikó. Nagyon foglalkoztatta a gondolat, meg kellene venni. Minden évben vetett a présházhoz tartozó földterületbe árpát. Az korán beérett, learatta, kicsépelte. Felszántotta a földet, vetett belé kukoricát. Ebből etette az egy szem malackát, amit fölhízlalt, legyen zsírjuk főzni. Boltba kenyérért, kevés dohányért és petróleumért mentek csak. A kukorica szára ha beérett, a levelét alomnak hasznosította, és az egy szem lónak adta enni. A szárral fűtöttek, meg a kukorica csutával. Kipattant a fejéből egy gondolat: Elszekerezett a legközelebbi balatoni településre. Megbeszélte vendéglősökkel, az idén csemege kukoricát fog vetni, megvennék-e. Igen válasz hallatán nagyon megörült. Bevetette a földet csemege kukoricával. Már számolgatta hány cső fog teremni. Eldicsekedte a faluban, hogy ő ebből fogja a kis házat megvenni. Az emberek sugdolóztak: Mit akar ez a szerencsétlen, persze, majd ebből fog meggazdagodni? Szinte mindenki ellendrukker lett. Abban az évben akkora szárazság volt, pár tő kukorica hozott csövet. Talán a mérhetetlen irigység is közrejátszott. Ami kis kukorica termett, leszedte, osztogatott belőle, a többit meg ők főzték meg.

Voltak régen is irigy emberek, vannak ma is jók is. Embere válogatja.