Esti gondolataim

Ma a Fb-on olvastam cikket arról a sajnálatos esetről, hogy köztisztviselők, közöttük nők kaptak katonai kiképzést, amihez éles gránátot adtak a kezükbe. Szomorú végkifejlete lett ennek a kiképzésnek. Rengeteg hozzászólás. Nem akarom magamat fényezni, csak én kívántam a két sérültnek testi és lelki felgyógyulást és azoknak is akik ezt látták. Nem ennyire tragikus, amit elmesélek, de jellemző: azok, akik komoly beosztásban dolgoznak, semmit nem változtak. Legalább 6o éves történet: Fiatal lányként hivatalban dolgoztam. Egyszer szólt az igazgató, munkaidőben ki kell menjünk krumpli bogarat gyűjteni, Amerikából behurcolták és meg kell akadályozni, hogy elterjedjen. Jött értünk egy platós teherautó, és a város határában lévő mezőre vittek bennünket. Ott kaptunk egy-egy gyufásdobozt, ebbe gyüjtsük. Minden db. után 5O ft-ot kapunk. Mezőn, persze hogy nem találtunk egyetlen krumpli bogarat sem. Talán krumpli földön nagyobb sikerrel jártunk volna. Megint más: Havonta két alkalommal egy másik munkahelyemen előadást kellett hallgatnunk, történelem, politika volt a téma. Nem jut már eszembe, mi is volt a neve ennek az ismertetőnek, beszélgetésnek. Hallgatom-hallgatom -közben az járt az eszembe, ma is sok munkát kaptam az irodavezetőtől, többszörösét másokénak, mikor fejezem be.- Megüti a fülemet, az előadó már többedszer Rákosi Mihályt emlegeti. Mikor vége lett, mondom a főnökasszonynak, hát fölösleges volt itt tölteni az időnket, ha aki okít bennünket, Rákosit is elkereszteli. “Úgy kell Neked!, minek figyeltél oda?”, mondta ő.
De nagyon sok esetet tudnék fölsorolni, amikor hozzá nem értő emberek dirigáltak, okítottak bennünket, kötelezőn. Mikor változik meg, hogy ne olyan emberek töltsenek be komoly helyeket, akikről vicceket lehet költeni, stb. stb. Mára ennyi telt tőlem.

Jó éjt Mindenkinek.