Életképek (rókáinkról)



Korábban meséltem a hat kis rókánkról, képek, videok is
találhatók róluk. Mára egy maradt. Sajnos a kis “ártatlan képű”
a többieket nem engedi, hogy belépjenek kertünkbe. Úgy döntött
ez az ő “vadászterülete.” Valójában 6 felnőtt rókát költséges is
lett volna etetni, de mégis sajnálom a többieket. Volt közöttük
a többieknél kisebb, olyan kis “vízhordó” típus. De sajnos ez
az élet rendje…? Az erősebb elnyomja a gyengébbeket, az
embereknél is tapasztalható. Én /családom/ már csak tudja ezt.

Más: Több cikket is olvastam arról a szegény fiatalemberről, akit
versenyző fiatalok gázoltak el. Egyet nem értek, de nagyon NEM!!!
Ha valaki túllépi a megengedett sebességet, akár 10 km-rel is,
mert siet a munkába, és felfoghatatlan számára a 30, 50 km-es sebességkorlátozás,
lakott területen kivül , már büntetik.
Mint olvasom, ahol ez a baleset történt szinte /naponta is, esténként/
rendszeresen versenyeznek ilyen őrült sebessséggel.
Őket miért nem veszi észre?, akinek kötelessége lenne.

Ismét más:
Egy elhanyagolt, fás, bokros rész húzódik meg kertünk végében.
Van, aki bedobja költözéskor a felesleges hűtőszekrényét, ajtólapot, stb.
Előkertünkbe az autóból nemes egyszerűséggel bedobják a kajás
zacskót, egyebeket. Feltakarítjuk. Egyszer történt, hogy egyik fiam
a garázs előtti /magánterület!/ betonozott részen eltaposott egy
cigaretta csikket. Már akkor nap érte egy felfoghatatlan igazságtalanság,
ezért is tehette. Ott termett két tagbaszakadt emberke, 150 fontra büntette. Hiába mondta, ez magánterület, amit ő maga tart rendben, és oda engedély
nélkül be se léphettek volna. Megmutatta a “szemétlerakót” is, kérdezve
azt miért nem figyelik? Nem érdekelte őket, azóta se érdekel senkit.

Érthetetlen dolgok ezek, úgy mint az is, hogy valakik milliárdjaira
senki nem irigykedik, de azokra, akik kemény munkával valamit
elérnek, azokra igen.

Fentieket azért írtam meg, egyformán igazságtalan mindenütt az élet.
A kis rókucitól indultam el. Az ártatlan képűre is haragszom, de annyira
ragaszkodó, kedvünkbe igyekszik járni, hogy talán…? meg is értem.

Továbbra is igyekszem csak versben közölni gondolataimat. Kérem
látogassanak meg.

M.

Ezek is érdekelhetik:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük