EL CAMINO
Kíváncsiság vezérelt,
Vagy a gólya leejtett
Közétek.
Elindultam veletek.
Én naiv, úgy éreztem:
Nem gáncsoltok, segíttek.
Mentem-mentem az úton.
Ki mellettem felbukott
Néki kezem nyújtottam,
Talpára állítottam.
Éreztem, már fáradok.
Vizet kértem, pár kortyot.
Egyiketek sem adott.
K i
E hosszú útra lépett
Gazdagabb lesz egy szelfivel,
Tán csak ez vezérelte.
El Camino utamat
Így én megszakítottam.
Több ember közt a magány
Sokkal rosszabb választás,
Mintha rossz vonatra szállsz,
Mi nem visz el sehová.


Szomorú gondolatok, de vannak gyermekeid, akik figyelnek Rád és valójában egy ember is elég, hogy az ember ne legyen magányos.
Szeretettel: Rita