Szép estét kívánok Mindenkinek!

Ma olvastam egyik versbaráttól egy pár soros írást, amiben azt írja: fölháborító, miket nem írnak, milyen jelzőket használnak a leköszönő Köztársasági Elnökkel szemben. Nem csak róla írnak. Üzengetnek komolynak hitt, és lenniök kellene emberek egymásnak, nevén nevezem politikusok. Be-benézek cikkekbe, amit kiad nekem a fb., az egyszerűen hihetetlen, írástudatlan emberek szinte olvashatatlan kommentekkel rukkolnak ki. Ha már van internetjük írnak és írnak, aki kíváncsi rá, mit, fejtse meg.
Ez az össze-vissza beszéd nem mostani keletű. Munkahelyeken, közösségekben régen is volt, csak kisebb közösségnek tudták tovább adni. Egy történet: Anna édesanyját látogatta meg, mikor megjelent a nővére. “De jó, hogy találkozunk, vigyetek haza.” Anna bemászott a Trabi hátsó ülésére, átadva az első ülést nővérének. Míg döcögtek a falu Fő utcáján, nővére mindegyik házban lakóról tudósított. Az egyik rokonról megjegyezte: “Na ezek se tudnak, csak gyereket gyártani.” Anna megkérdezte, hány gyerekük van? Sokra számított. Jött a válasz: három. Annáéknak is három volt. A férj később mondta: Tudod, hogy majdnem megálltam, hogy kitessékeljem a testvéredet az autóból, márcsak azért is, mivel az Ő két gyerekét is mi segítjük, többször, mint Ő, az anyjuk.
Engem mindig elrettentett a sok össze-vissza beszéd. Azt mondták a falusi emberek és fizikai munkások, meg úgy általában sokan: azért nem olvasnak, mert fáradtak hozzá. De akkor nem voltak fáradtak, amikor kiálltak a ház elé és órákig szapultak ismerőst, rokont. Mára ez olyan szintre lépett, hogy hihetetlen.
Köszönöm, ha elolvastátok.