Mesélek

Üdvözlöm kedves Olvasóimat.
Ma ismét mesélek. Pár verset elkezdtem írni, de elakadtam. Ha elolvassátok, amiről most írok, köszönöm, ha mégsem, azt is megértem. Sokat gondolok így nyolcvanasan én is az elmúlásra. Volt egy kedves költőnő, Ő valóban az volt, nem ilyen amatőr irogató, mint én. Egyszer írta, jobb azoknak, akik arzheim-kórosak, nem emlékeznek talán semmire, meg nem foglalkoztatja őket komoly dolog. Nem is tudom…. Én is jelét érzem már, sokszor nem azt mondom, amire gondolok. Ezért is, hogy ne épüljek le, sok kvizt fejtek meg, és sokat olvasok. Miről is akartam írni…? elfelejtettem. De fölnéztem iróasztalom fölötti polcra, megláttam a földgömböt, eszembe jutott. Ötven éves, fiatal koromban vettem, mert nekem az, hogy melyik ország, melyik földrészen található, az sosem volt az erősségem, de még ma sem.Gondoltam, ha nézegetem a földgömböt segít, sajnos nem. De még kis Magyarországon is el-elhelyezek, helyeztem hegységeket is ide-oda. A Mátrát a Balaton felvidékre, stb.Így aztán a földrajz kvizektől félek, nem akarom magamat kinevettetni. Jó tanuló voltam, iskolalátogató érkezett. A tanítóbácsi engem feleltetett, nem volt jó döntés, mert földrajzból. Nem tudom, nem emlékezett rá?, hogy abból nem lett volna szabad velem kirukkolni. Hát én a Balatonfelvidéki hegységeket kerestem a térképen mindenütt, csak nem a Balatonnál. Nagyon leszerepelt velem. Gondoltam, ha úgy is fölösleges nekem a földgömb, a bolhapiacon 50-60 fontot is adnak érte, eladom. Nem sok mindent tudok gyerekeimre hagyni, talán ez sem a legjobb döntés, hogy eladjam. Tudtam volna, de olyan dolog történt a nehezen megszerzett vagyonunkkal, mint ha tűzvész áldozata lett volna. A kaliforniai tűzvész áldozatait legalább sajnálja a fél világ, rólunk pedig csak találgatások vannak. Persze, van ki kiszínezi, pedig anélkül is elég színes, vagy inkább a fekete minden árnyalata.

Mára ennyit. Legközelebb verssel próbálkozom. Addig is szép napokat kívánok Mindenkinek.