EMLÉKEK

Image by Elias from Pixabay



Viharos, nagy szélben
Nyújtottam a kezem.
Senki meg nem fogta,
Zseb mélyébe dugta.

Kémleltem a Napot,
Örök éj fogadott.
Felnéztem a Holdra,
Azt felhő takarta.

Görgetett, görgetett
Az erős szél engem.
Mikor talpra álltam
Fáradtan, porosan:

Messze idegenből
Visszanéztem, midőn
Megpihent mögöttem
Nagy viharnak szele.

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Szaipne Kiss Mária szerint:

    Kár volt, nem is tudom visszanézni. Szereztem pár kedves barátot, mint Te Magad is, de sikerült kétszínűt is.
    Nem hibáztatom magamat, hiszen, amikor szemtől-szemben találkoztam valakivel, akkor se tudtam mindig
    kiszűrni, ki az, aki csak érdekbarát. Ha sikerült is, lepattintani volt nehéz.

  2. Tóth Lászlóné Rita szerint:

    “Messze idegenből
    Visszanéztem, midőn
    Megpihent mögöttem
    Nagy viharnak szele.”

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük