Garfield cica mesél

Garfield vagyok, kiscica.
Mit mesélek, mind igaz.
Angol honban születtem.
Sokan voltunk testvérek,
Ajándék lett belőlem.
Magyar család megkapott,
Együtt lettünk boldogok.
Kajla voltam csuda.mód.
A függönyre fölmásztam,
Minden zsinórt megrágtam.
Megdorgáltak, nem vertek,
Símogattak, neveltek.
Évek teltek számolatlan.
Én kiscica megnyugodtam.
Lusta vagyok módfelett,
Nem fogok én egeret.
Az edénykém mindig tele.
Jövök-megyek, eszegetek.
Kertünkben a mókusok
Ropogtatnak mogyorót.
Barátkozom mindegyikkel,
Rossz kedven van, megkergetem
szegényeket.
Magot esznek a madarak.
Egyszer egyet el is kaptam.
Belepusztult szegénypára.
Kis gazdámék megdorgáltak.
Azóta csak nézem őket.
Nem bántanám egyiket sem.
Este jönnek a rókák.
Kapnak mindig vacsorát.
Most leszek én őszinte:
Macska lelkem féltékeny.
Enni kap a sok állat
Engem miért bántana?
De csak engem szeressenek,
Hogyha mást is, mérges leszek.
Van nekem sok játékom.
Csak egy dolog, mi lázba hoz:
Kis gazdámmal bújócskázok.
Így telnek a cica napok.