Életemről /II/

Mikor azon a kiskapun beléptem
Sötét felhők tornyosultak az égen.
Hessegettem, hessegettem, maradtak.
Mért születtem erre a bús világra?

Nyílott nekem piros rózsa, sárga is.
Nagyon hamar lehulltak a szirmaik.
Adott a sors nagyon ritkán, egy kézzel.
De azután visszavette kettővel.

Csillagokat kérdezgettem nyár esten:
Mondják meg, hogy mit tartogat életem.
A sok csillag ragyogott, de nem felelt.
Talán így jobb, a reményt nem vették el.

Ki kell lépni a kiskapun, nem bánom.
Sosem voltam boldog, kicsit sajnálom.
Hegedűszó kísérjen majd utamon.
Ne törjön el, maradjon ép a vnó.