RÉGIMÓDI TÖRTÉNET

Régi mese felnőtteknek.
Ha olvassa ifjú, s gyermek
Kis örömet leljen benne.

Ifjú herceg kora reggel
Felébredett nagy, jó kedvvel.
Különös álmát követte,
Kilovagolt az erdőbe.
Vadászoktól azt hallotta:
Lőni őzre, vagy szarvasra
Minden hercegnek lőn álma.
Lombos ágak símogatták
Izgalomtól piros arcát.
Meglátott egy kicsi őzet
Lovát bíztatva követte.
Célba veszi már nyilával
Amikor egy szőke lányka
Elhessenté a kis őzet.
Herceget fel nem ismerte.
Megdorgálta: Hogy merészel
Bántani egy kicsi őzet?
A herceg nagy jókedvében
Mosolyogva visszakérdez:
– Hogy ki is ő, nem fedé fel.-
Mit keresel az erdőben?
Gombát szedek vacsorára
Apámnak és jómagamnak.
Jött a válasz.
Apám vadász, de nem olyan,
Mint amilyen Te magad vagy.
Madarakat, kisvadakat
Eteti és meggyógyítja.
A királytól kap kevés pénzt,
Hogy őrízze az erdejét.
Szeretettel végzi dolgát.
Tiszteli népünk királyát.
Leszáll lováról a herceg.
Belenéz a lány szemébe.
Szeme kékje, szőke haja,
Herceget megbabonázza.
Leszakít egy vadvirágot
Lánynak adja, ellovagol.
Kilovagol nap-nap után
Titkon várja a szőke lányt.
Szerelmes lett, érzi, tudja.
Jó apjának el is mondja.
Tőle kérdez, vár tanácsot:
Mely út vezet vadász-házhoz?
Szomúság ül arcára
A királynak.
Válaszadást nem tagadja.
Még mielőtt felkeresed
Vadászt, s lányát az erdőben,
Elmondok egy titkot Néked:
Egy gyöngye volt a vidéknek,
A vadásznak szép kedvese,
Kit magam is megszerettem.
Palotába édesgettem.
Ő, mint gerle a ketrecben
Magát itt jól nem érezte.
Ifjú vadász társat talált.
Megtudta ezt édesanyád.
Szíve szakadt akkor talán?
Hervadt, sorvadt, mint kisvirág
Minek tövét rágja bogár.
Én intelek, nagyon vigyázz!
Mert a mezei kisvirág
Ottan érzi csak jól magát,
Hova a szél szórta magját.
Gondold át jól szavaimat.
Ifjú herceg átgondolta,
Mit neki az apja monda.
Lassan, nagy-nagy szeretettel
Közeledett lány szívéhez.
Lány másért nem epekedett,
Herceget viszont -szerette.
Vele ment a palotába,
De mint erdő kis virága
Úgy élte meg minden napját:
Szerény maradt, nem úrizált.
Látogatták idős apját,
Ki
Unokáknak tanította
Miért szép az erdő maga,
Ahol élnek kismadarak.
Kicsi nyuszi, őz és szarvas.

Bár versem nem bővelkedett
Oly szokványos elemekkel,
Mit mesék megkövetelnek:
Jók a rosszal megküzdenek.
Tanulsága van mesémnek:
Fiatalon hogyha tévedsz
Arra később nagyon vigyázz:
Gyermekednek ne add tovább!

/Cím azonos: Szabó Magda családregényének
címével/.