Négy évszak /Tavasz/

Levél zizeg, lágy fuvallat,
Nem a hűvös szél mozgatja.
Tavaszt kiált növény, madár
Érzik zamatát, illatát.

Kis pataknak víze csobban.
Kavicsot fehérre mosdat.
Nap sugarát megfürdeti.
Partján fürgén szalad egy gyík.

Kicsi pisztráng jókedvűen
Vízből a magasba szökken.
Ottan, túlnan, kicsit messzebb
Nyáját őrző pásztor pihen.

Álmát őrzi hű kutyája.
Subája és nap sugára
Melegével oly érzést ad,
Mintha aludna ágyában.

Sötét felhők közelednek.
Villám cikáz, dörren a menny.
Régi csendet ki kísérte
Muzsikával, hegedűvel

Megengedé, hogy a brácsa
Erőteljes, mélyebb hangja
Felébressze mélyalvónkat.

Pár perc múlva visszanyeri
Természet a régi idillt.
Kisüt a nap, madár dalol.
Kis patak is vígan csobog.

Mindezt kiséri szép zene
Hallgassad Te is énvelem.