“Töredékek” töredéke

“Oly korban éltem…” élek én,
Hol nem látjuk madár röptét.
Elkábít a vaku fénye.
Mosolyogva belenézel,
A világgal elhiteted:
Nincs szegénység, szép az élet.

Kövek csendben szenderegnek,
Pedig abba értő kezek
Új életet lehelnének.

Igaz szóból “i” hiányzik.
Zenebohóc fuvolázik.
Szeretetet az hirdeti:
Ki hátadba kését döfi.

E korban /is/ költő hallgat.
Kinek tolla ki nem száradt,
S meglátja a madár röptét,
Tarka réten virág színét
Mégis:
Arra vigyáz értő gonddal,
Valakinek meg ne bántsa
Önérzetét.
Verse legyen lágy és szerény.

Művészetet, a kultúrát
Régen apróra váltották.
Ma sok pénzért elárulják.

/Radnóti Miklós verse, gondolatai nyomán/